Egy frissességgel és a történetünkkel teli asztal

Egy különleges naphoz egy különleges étkezés illik.
Koreában rizslepénylevessel köszöntik az új évet, de mi hozzáadtuk a csokoládétortát, ami az én gyerekkorom hagyományos karácsonyi étele.

Az étel elkészítését még élvezetesebbé tette, hogy a hűtőnkben a gyümölcsök és zöldségek még mindig frissek és ropogósak voltak, így örömteli élmény volt a sütés, főzés!

A férjem zöldhagyma aprítás közben mosollyal az arcán így szólt: „Máris csodálatos illata van. Imádok együtt főzni veled!” A szavai engem is mosolyra késztettek. Ezek a közös pillanatok vacsorakészítés közben különlegesebbé tették az év utolsó napjait.

Közös készülődés az új évre

"Év végi hagyományunk az is, hogy rendbe tesszük az otthonunkat – kimosuk a takarókat és az ágyneműt, hogy frissen és tisztán induljon az új év.
Ma kimostam azt a takarót is, amit otthonról hoztam magammal, azt, amely a régi otthoni téli esték melegét juttatja eszembe."

A takaró mellé beraktam a szárítógépbe egy illatosított párnát is. Mikor kész lett a szárítás, a lágy meleg és a finom illat belengte a lakást.

"A férjem betakart a frissen mosott és szárított takaróval, és azt mondta: „Imádom ezt az illatot. Most tényleg érzem a tél illatát.”
Vissza­mosolyogtam. Az otthoni emlékek finom illatával a levegőben a reggelünk lágyan és szeretetteljesen kezdődött."

Közös emlékek, közös nevetés

Vacsora után lekapcsoltuk a lámpákat, és bekapcsoltuk a tévét.

Minden karácsonykor együtt nézzük a White Christmas-t —
az én kedvenc klasszikusom és az első karácsonyi film, amit megmutattam a férjemnek.

A élénk és valósághű képnek és a moziszerű hangzásnak köszönhetően úgy éreztük, mintha részesei lennénk a filmnek.

A férjem viccesen ismételgette a sorokat, én pedig csak nevettem.

Kint hideg volt, de egy forró csokoládén megosztozva ez a pillanat a mi saját kis mozinknak tűnt. Kézenfogva néztük az utolsó jeleneteket, és ez tökéletessé tette az ünnepünket.